Nagy József, Szabadka. - Sajátos nagyvonalúságról tesz tanúbizonyságot Valihora István, aki immár harmadik, velem kapcsolatos fogalmazványában a maga részérõl befejezettnek nyilvánítja a vitát, mikoözben újabb vagdalkozó megjegyzésekkel próbál végképp elnémítani. Értetlenül állok a vádak zuhataga elõtt, de mivel ezek most már egész emberi magatartásomat megkérdõjelezik, a puszta önvédelem jogán ezúttal kénytelen vagyok rájuk valamivel részletesebben válaszolni (...)

Érveim ugyanis szerintem hozzájárultak ahhoz, hogy a közgyûlési küldöttek többsége nem fogadta el egyhangúlag a nyelvhasználati törvénytervezet elleni tiltakozó táviratot, hanem a VMDK elnökségére bízta annak véglegesítését. Igaz, én »elhatárolódást« javasoltam, de csak azért - mint ahogy ott is kifejtettem -, mert idõközben a táviratot annak szerzõje »Alapító Közgyûlés« aláírással már kiosztotta az újságíróknak, amire nem lehetett felhatalmazása. Magát a szöveget viszont, a belefoglalt sok jogos és helytálló megjegyzés ellenére, azért nem tartottam elfogadhatónak, mert az egészében elutasította a tervezetet, s ezzel nem a kölcsönös megértésre, érdekegyeztetésre irányuló törekvés ügyét szolgálta. Ehelyett az elõirányzott rendelkezések szervezett és szakszerû megvitatását kezdeményeztem, ami valóban elvezethetett volna egy testületi állásfoglaláshoz (...)